Miért van az, hogy amennyiben (vélt, vagy valós) sérelem éri egynémely kisebbség bármely tagját, akkor a hatóságoknak és a médiának egyből fontossá válik a származás. Utóbbi nem győzi hangsúlyozni a többségi társadalom felelősségét, rendre „rasszimust” kiáltva még akkor is, ha később kiderül, hogy inkább volt szó faji belügyről, semmint etnikai konfliktusról. Ám, amikor a szerepek felcserélődnek, és a kisebbségiből válik elkövető, hirtelen mindenkitől színvakságot várnak el. Ezzel az ordító kettős mércével kíván leszámolni a Mi Hazánk, mikor követeljük, hogy a rendőrség hozza nyilvánosságra a bűnelkövetők etnikai hovatartozását. Ha fontos az áldozat származása, akkor igenis fontos a bűnözők származása is!
A magyar társadalomnak joga van tudni, mely csoportokra mely bűnelkövetési formák jellemzőek. Ha az egyén – a hatóságok tájékoztatásának hála – adott helyzetben kellő gyanakvással és megfelelő óvatossággal tud majd reagálni, szerencsés esetben akár azt is elkerülheti, hogy áldozattá váljon.
Javaslatunk nem példa nélküli, hiszen a Svájcban a közelmúltban hasonló kérdésről tartottak népszavazást, ahol a választók 44 százaléka követelte: ne titkolják tovább a hatóságok, kik bűnöznek a hazájukban! Ekkora szavazatmennyiség hazánkban már kétharmados kormányzásra is elegendő.
Remélem, kezdeményezésünk támogatásra talál a jogvédők és (ál)civil szervezetek között is, hiszen ők hangoztatják előszeretettel, hogy példának okáért a cigányság körében egyáltalán nem jelentősebb a bűnözés, mint a magyarok esetében, és nincsenek olyan bűnelkövetési formák, melyek főleg (vagy kizárólag) rájuk jellemzőek. Amennyiben ez igaz, mindenképp támogatniuk kell a javaslatunkat, hiszen akkor már nem csak üres szavak, de hivatalos rendőrségi statisztikák is alátámasztanák igazuk.
Gyebnár Dávid, a Mi Hazánk országgyűlési képviselőjelöltje