Budapest nem csupán Magyarország fővárosa, hanem egyik legértékesebb kincse. Sokkal több lehetőség rejlik benne, mint amennyit az eddigi kormányok és az eddigi fővárosi vezetők láttak benne. A külföldiek csodálkozva nézik, hogy egy Magyarország méretű országnak egy igazi világváros a fővárosa, amely sok tekintetben felveheti a versenyt a világ első számú fővárosaival. A legnagyobb tisztelettel, ámulattal néznek fel a földkerekség legszebb és egyik legnagyobb parlamenti épületére, az Országházra. Mindez azonban a múltnak, a történelemnek és egy nemzetibb világnak köszönhető. Budapest egy sokkal nagyobb, Trianon előtti ország, és egy igazi birodalom, az Osztrák–Magyar Monarchia (egyik) fővárosaként épült, szépült a tizenkilencedik század végén, a huszadik század elején. Az akkori fejlődés olyan elképesztően dinamikus volt, hogy Budapest néhány évtized alatt, a századfordulóra beérte, sőt több szempontból (még a kávéházak számát tekintve is) elhagyta a korábbi évszázadok egyik első számú világvárosát, Bécset is.
Az elmúlt évtizedekben azonban a budapesti főpolgármesterek és a kormányok ebből a múltból éltek, miközben a magyar főváros fokozatosan leszakadt, és ma már nemcsak Bécs előzi meg, de Prága is. Az úgynevezett és alaposan elsikkasztott rendszerváltozás óta egyetlen valódi, komplex, egész Budapestet érintő városfejlesztési programot sem hajtottak végre, amelyet a fővárosi önkormányzat, a kormány és a magánbefektetők együttes erejével valósítottak volna meg. Így nem csoda, hogy Budapest fokozatosan lemaradt a nemzetközi versenyben. A dicső múltnak köszönhetően még ilyen körülmények között is kiemelkedően nagy számú turista látogatja folyamatosan Budapestet. Csak a turizmusból adódóan budapestiek további százezreinek lehetne tisztességes fizetést biztosító munkája, de koncepció híján a legtöbb fővárosi magyarnak csak az utcákat összehányó, részegen vagy kábítószer hatása alatt balhézó külföldiek látványa jut. Budapestből partivárost, a belvárosból vigalmi negyedet csináltak, ahol a turistákat sokszor maffiamódszerekkel átverik, „lehúzzák”, ennek következtében külföldiek százezrei vihetik rossz hírünket a nagyvilágba.
Még a páratlan építészeti örökséggel rendelkező Párizsban is gondoltak arra, hogy újabb és újabb turisztikai attrakciókkal csábítsák turisták millióit a francia fővárosba, úgy, hogy a család minden tagja számára teremtsenek szórakozási lehetőségeket (Asterix és Obelix park, Disneyland stb.), elérve, hogy akár egy hétre tervezzék látogatásukat a turisták. Az átfogó idegenforgalmi koncepció teljes hiánya a legjobb példa arra, hogy milyen dilettáns vezetése volt eddig Budapestnek.
Igaz ez minden egyéb beruházási lehetőségre. A távlatos víziók hiányát látjuk mindenhol, valamint az örökös háborúskodást, huzavonát a főváros és a mindenkori kormányzat között. Ennek egyik kirívó példája az úgynevezett „miniDubaj”-projekt, amely lehetne akár egy hasznos elképzelés, egy igazi örömhír, hiszen hatalmas összegű befektetés érkezhetne Budapestre, de ehelyett a káosz jellemzi.
A Mi Hazánk Mozgalom ezzel szemben egy soha korábban nem látott, komplex fejlesztési programot kíván életre hívni, a főváros, a kormányzat és magánbefektetők részvételével, amely hatalmas lendületet adhat egész Budapestnek.
A program ide kattintva letölthető (pdf)
