„Lesz még London magyar falu!” – skandálták a 2012-es londoni olimpián a magyar szurkolók, ami már akkor sem az Egyesült Királyságba szakadt vendégmunkás honfitársaink nagy létszámának szólt. Kedden ha kicsit több magyar és lengyel szurkoló van jelen az angol-magyar futballmeccsen, akkor ez meg is valósulhatott volna, hiszen a provokációt nem tűrő Közép-európai virtus nem hagyta szó nélkül a brit rendőrök agresszióját, s a játékosok mellett a rend és a faji egyenlőség – azt mindennél jobban védő – őrei is szépen futottak. És, ha már egyenlőség, akkor körülbelül a rasszista kártya is annyira szokott egyenlő lenni, mint a viperákkal és gumibotokkal felfegyverzett rendőrök és a puszta kézzel védekező szurkolók küzdelme.
A FIFA természetesen már szankciókat is kilátásba helyezett, természetellenesen nem a rendőrök, vagy a magyar himnuszt kifütyülő brit szurkolók, de még nem is a térdeplő hazai játékosok ellen, hanem a magukat és ami ennél is fontosabb, társaikat és értékrendjüket is megvédő normalitáspárti magyar szurkolók ellen! Az 1953-ban játszott meccsről mindenkinek a 6:3-as magyar győzelem, míg a mostaniról inkább a lelátó eseményei fognak megmaradni a döntetlen eredmény helyett.
Ékes példája volt ez a meccs annak, hogy napjainkban már a foci sem arról szól, amiről kellene, hogy szóljon, két csapat küzdelméről, hanem valami teljesen másról, két világ harcáról. A nyugat és kelet, a világ kárára történő progresszió és a normalitás, az erőszakkal kikényszerített elfogadás és a szeretetből jövő tisztesség küzdelme ez. A történelemből már ismert a kollektív bűnösség elve, hiszen ma is használják sajnos sok helyen, bár nem mi, rasszistának bélyegzett magyarok, hanem az elfogadás bajnokai, sokszor velünk szemben. A magyar egy jellemes, gerinces, büszke nép, aki nem
fog mások által elkövetett bűnök és túlkapások miatt térdelni, hiszen sem gyarmatosítók, sem rabszolgatartók nem voltunk. Mi csak Isten előtt térdelünk!
A másik nagy tanúsága a londoni eseménynek, hogy bajban mutatkozik meg, hogy ki is
az igazi barát, és ezt a lengyel hazafiak gyorsan meg is erősítették, hiszen kiálltak mellettünk, kiálltak a normalitás mellett. A Mi Hazánk Mozgalom nem csak a nemzeti jellegét adná vissza a csapatsportoknak, de a becsületét is! Nem kell fals, hamis, megosztó ideológiákkal mérgezni ezen események légkörét, nem a magyar zászlót, hanem ezeket kell végérvényesen kitiltani a stadionokból.
A Mi Hazánk kiáll a magyar szurkolók, a lengyel bajtársak és a normalitás mellett is!
Dócs Dávid, alelnök, Mi Hazánk Mozgalom