Tiltakozunk a települések közelében, beépített és beépítésre szánt területektől 700 m-re létesíthető, akár 199 m toronymagasságú (+70-80 m lapáthossz) szélerőművek tömeges létesítése ellen! A szélenergiának lehet helye, de nem így, nem ott, nem ennyi és nem azokkal, akikkel csinálják!
A szélerőmű létesítése jelen formájában környezetterhelő, költséges, drágán is termel (a paksi áram három-négyszerese!), és a hullámzó termelés miatt be nem vallottan óriási költségeket ró a villamosenergia-rendszer egészére, miközben Magyarországon nincs alkalmas szélerősség és különösen szélállandóság ezekhez. A magyar hálózat nem áll készen erre, a rugalmassági képességek növelése előfeltétele lenne a bővítésnek. Van magyar alternatíva az energia-önellátásra, mi a külföldi multik helyett azt preferáljuk!
Miért nem támogatja a szélerőműves beruházásokat a Mi Hazánk?
A „klímavédelem” hamis zászlajára tűzött „zöld energia”, „tiszta energia” és hasonló jelszavak a jószándékú embereket könnyen megtévesztik bizonyos technológiák tekintetében. Ezek ugyanis egyrészt időjárásfüggő energiaforrások, ahol a további hálózatfejlesztések, szükségszerűen rendszerbe állított akkumulátorok környezeti hatásáról már nem beszélnek, másrészt a napelemtáblákkal beborított mezők és az égbenyúló „szélmalmok” maguk sem környezetkímélők, sőt éppen ellenkezőleg: a létesítésükhöz szükséges anyagok mennyiségét, azok majdani elbontását és hulladékaik költséges újrahasznosítását, valamint az élettartamuk során megtermelt energia-hányadost, tehát az energiamegtérülést figyelembe véve valójában az egyik legszennyezőbb és legkevésbé hatékony energiatermelők.
Különösen igaz ez a szélerőművekre, ahol egy átlagos, 50 MW-os szélerőmű-park 5 000–6 000 köbméter beton, 2 000–2 500 tonna acél és 400–600 tonna műgyantával és üvegszállal vagy szénszállal egyesített nehezen lebomló kompozit hulladék felhasználásával jár. Globálisan 2050-ig becslések szerint több mint 40 millió tonna szélturbina-lapát köt ki újrahasznosíthatatlanul a hulladéklerakókban vagy szemétégetőkben. Ritkaföldfémeket is használnak hozzájuk, mint neodímium és hasonlók: egy szélerőmű-generátor turbinánként 500–1000 kg neodímiumot és diszpróziumot tartalmaz. Ezek kitermelése, feldolgozása ugyanolyan aggályosan történik, mint a Mi Hazánk által sérelmesnek tartott lítiumionos akkumulátorok esetében! A szélerőmű tehát a legkevésbé sem zöld, és ahogy a létesítése, úgy az üzem sem; ezt a 2006-os magyarországi telepítés is megmutatta, az ökoszisztéma, a madárvilág és az erdők vonatkozásában.
A szélerőművek közvetlenül is hatnak az emberek közérzetére és egészségére. Nem csak a tájképet elcsúfító látványukkal, hanem a fény-, zaj- és az emberi füllel nem hallható infrahangok hatásával is. A lakott településekhez egyre közelebb telepíthető, egyre több és egyre magasabb „szélkerék” egészségkárosító hatását mind több tudományos közlemény támasztja alá: pl. a Mainzi Egyetem infrahanggal foglalkozó kutatócsoportjának tanulmánya kimutatta, hogy „jelentősen megnőtt a szívelégtelenség és a szívritmuszavar előfordulása azokban a közösségekben, ahol jelentős a szélenergia-bővítés”.
A távolságot 12 km-ről 700 m-re csökkentették a „könnyített térségekben”, amelyek számát 8-ról 25 járásra bővítették. Ráadásul a szélkerekek magasságát is megemelték 130 m-ről 199 m-re, amihez még hozzáadódik 70-80 m lapáthossz. Tehát 270-280 m magas őrlő monstrumok fogják 250-320 km/h kerületi sebességgel szelni a levegőt (és a madarakat is) akár 700 m-re házainktól…
Azonban nem csak emiatt ellenezzük azt a drasztikus időjárásfüggő teljesítménynövelést, amit a szélerőművek most meghirdetett pályázatával ösztönöz a Tisza-kormány. Sok helyen rendkívül gazdaságtalan, 16-21 MVA-s, pici kapacitást írtak ki (pl. Kisbér, Komárom, Észak-Szombathely) illetve egészében is a hálózati kapacitásokhoz rendelték a pályázható mennyiségeket, nem a gazdaságossághoz vagy a szélerősséghez. Ugyanolyan átgondolatlan, kívülről vezényelt-erőltetett ez a fejlesztés, mint a túlhajtott és túlteljesített napelemes kapacitásfejlesztés volt, annyi különbséggel, hogy kevesebb hazai kisvállalkozás fog tudni részt venni benne, max. a földmunkákban és az alapozásban, hiszen a tornyok, generátorok, forgólapátok külföldi gyártói alig várják, hogy szállíthassák a már legyártott gépeket. A szélturbinák gyártását (Nordex, Vestas, Siemens Gamesa, Goldwind stb.) és a fő kompozit/elektronikai komponensek elállítását maroknyi külföldi óriáscég dominálja. Magyarországon nincs hazai szélturbina-gyártó kapacitás, így a beruházásokra fordított tőke döntő része (a gépek, szoftverek és a magas hozzáadott értékű szervizszolgáltatások ára) elhagyja az országot. Tanulságos, hogy Németországban a legutóbbi szélerőmű-létesítési pályázatokra nem is érkezett már ajánlat, nálunk pedig most akarnak piacot teremteni a megunt, kimustrált technológiának.
Energetikai szempontból az a probléma az időjárásfüggő, napelemes és szélerőműves kapacitásokkal, hogy a magyarországi hálózati lehetőségekhez mérten túl sok van belőlük. Napsütéses időben így is túltermelés van, a hazai fogyasztás kevesebb, így negatív tőzsdei áron kell eladnunk, magyarul fizetnünk kell az exportáramért. Napnyugta után, szélcsendben, esti csúcsidőben viszont kapacitáshiány van: ilyenkor a nappal kényszerűen leterhelt alaperőművek (Paksi Atomerőmű, Mátrai Erőmű) nem tudják kielégíteni az ország energiaigényét – ilyenkor meg méregdrága tőzsdei áron kényszerülünk importálni, ha tudunk – most nyáron nem volt példátlan a 440-550 euró megawattóránkénti csúcsáron történt kényszervásárlás sem. Minden ilyen kritikus időpillanatban másoktól függünk!
A szélerőművi kapacitáslétesítés csak ront ezen. A szélerőművek termelése órák alatt a névleges teljesítmény 100%-áról 0%-ra zuhanhat vagy fordítva, ami lekövethetetlen a lassabb reagálású zsinóráram-termelők számára. A nyári hónapokban alig 10% körül alakult a meglévő magyarországi szélerőművek kihasználtsága (ezeket amúgy még a legjobb helyekre építették!). Éppen ezen tulajdonsága miatt nagy a hálózati terhelése a szélerőműnek, hiszen a hirtelen túltermelés vagy kiesés megterheli a villamosenergia-hálózatot, ami komoly fejlesztéseket és magas rendszerirányítási költségeket követel (pl. drága gázturbinás, gyorsindítású kiegyenlítő erőművek folyamatos készenlétben tartását, valamint akkumulátoros energiatárolók milliárdos beruházásait). Vagyis: a több szélerőmű még több hálótati rugalmassági képességet igényel, von el a rendszerből, pedig pont ezeknek vagyunk a híján!
Ráadásul ez a felborított energia-egyensúly a blackout, vagyis a rendszer-összeomlás, országos áramszünet kockázatát is hordozza. Váratlan időjárásváltozás, felhősödés esetén pedig a lomha, „menetrendtartó” alaperőművek nem tudnak pillanatok alatt felpörögni – nem erre tervezték őket –, ilyenkor lenne szükség a gázturbinás „csúcserőművekre”, amikhez viszont földgáz kell…
A szélerőmű drágán is termel (a paksi villany három-négyszerese!), költséges a létesítése is, de a legtanulságosabb, hogy Magyarországon nincs is alkalmas szélerősség és különösen szélállandóság ezekhez. A gazdaságos üzemeltetéshez szükséges 6,5–7 m/s feletti átlagos szélsebesség 100-150 méteres magasságban csak a Kisalföld egyes részein áll rendelkezésre. Magyarország túlnyomó részén az átlagos szélsebesség csupán 3,5–5 m/s, emiatt a hazai szélerőművek átlagos kapacitáskihasználtsága igen alacsony. A szélerőmű ezért sem magyar érdek.
Külön aggályos, hogy azok a helyi megújulóenergia-közösségek szerezhetnek 25 %-os tulajdonrészt a létesítő projekttársaságokban, amik – hibás jogalkotói koncepció miatt – egyelőre csak papíron léteznek az országban, így felmerül, hogy tiszás mutyik és kifizetőhelyek módjára kívánják ezeket bevonni. Nem mellesleg a beruházónak a 25%-os üzletrészre vagy részvénypakettre azonnali megtérülést hozna, a huszonöt éves befektetés és profit első pillanatban, előre történő kifizetését, ami valójában a külföldi beruházónak jó, elképesztő üzletté avatva a szélparkokat.
Mit javaslunk?
A Mi Hazánk szerint a jó irány a valódi helyi energia-önellátás, a valódi közösségi tulajdonú termelő-fogyasztók, aktív felhasználók piacra segítése. Bár érdemben nincs még ilyen, a Mi Hazánk szorgalmazza az energiaszövetkezetek – mint szövetkezeti formában létrejövő energiaközösségek – létrehozását, ezek jogszabályi környezetének további alakításával. Szorgalmazzuk a valódi helyi önszerveződéseket, megújuló energiaközösségeket akár rendszerhasználati díjkedvezménnyel, továbbá jogilag és a szabályozás oldaláról is intézményesített keresletoldali választ és független aggregátorokat, ezek támogatását.
Új, erősen hullámzóan termelő megújuló erőművi kapacitásokat csak a hálózat rugalmassági képességeinek jelentős javítása után, akkor is a magyar kkv-kat, sőt a magyar műszaki megoldásokat preferáló módon engednénk, leginkább adott hálózati betáplálási pontokon tárolói eszközök által összekötött hibrid (pl. nap-szél) kapacitás-portfóliókkal. Ezeket regionálisan és helyi szinten, a lakosság, a hálózatüzemeltető, a piac és az állam szereplőivel közösen, korporatív módon alakítanánk ki.
A szélerőművek jelenlegi formában történő létesítése helyett továbbá a Mi Hazánk Paks 1-2. atomerőművének hűtőtornyokkal való kiegészítését szorgalmazza, ahogy szükség van vízlépcsőkre és a geotermikus energia kihasználására is, valamint a meglévő ásványkincseinkre alapozott alaperőműveink újraindítására. Eközben olyan új szenes technológia érhető el, ahol a hatásfok 60% feletti, miközben a CO2 kibocsátás a korábbinak töredéke. Egyúttal olyan új rugalmassági eszközök alkalmazása volna szükséges, melyek nem drága infrastrukturális beruházásokat és hálózatfejlesztést, hanem okos szoftveres megoldásokat igényelnek csupán.
Mindezekhez pedig átfogó energiastratégiára van szükség, ami a jelenlegi kormánynak nincsen, ezzel is a nemzetközi, globális nagytőke akarata számára nyitva spekulációs teret. Olyan nemzeti energiastratégiát sürgetünk, amelyik sajátosan magyar, a hazai ellátás-biztonságra, környezettudatosságra és versenyképességre fókuszál, és a Kárpát-medence egészének természetes szimbiózisában alakítja ki a magyar geostratégiai nagypozíciót.
