Az elmúlt években nem csak az egyre drasztikusabb aszály és az egyre kétségbeejtőbb vízhiány volt az, ami megnehezítette a gazdák életét és munkáját, de a piaci folyamatok is rendkívül kedvezőtlenül alakultak. Nem csak a gabona, a tengeri, vagy az olajos magvak árai maradtak el a várttól, de az állattenyésztés is sínylődik – hiszen számtalan állategészségügyi betegség, vagy járvány ütötte fel a fejét -, mélyponton a sertés és a baromfi ágazat, s bár a vágómarhának jelenleg viszonylag jó ára van, a tejtermeléssel foglalkozók felett ismét sötét felhők gyülekeznek.
Tavasszal hazánkban is – fél évszázad után – újra megjelent a rettegett száj-és körömfájás betegség, melynek következtében közel tízezer marhát öltek le, jobbára a tejelő állomány terhére. Mégis odáig jutott ma a tejtermelő ágazat, hogy hiába az állomány szerencsétlen és tragikus csökkenése, egyes tejfelvásárlók szerint többlet van hazánkban tejből, ezért az eddig is borzasztóan nyomott, önköltségi áron előállított tej felvásárlási árán utólag, a novemberi tej elszállítását követően, december elején módosítottak száznegyven forintról száztizenöt forintra, ami nem csak vérlázító, de az ily módon bevételkiesést szenvedő gazdaságok vége is egyben.
Hogyan lehetséges egyáltalán, hogy egy agrár adottságokkal rendelkező ország, mely vízben is bővelkedik, mára eljutott odáig, hogy lassan semmit nem éri meg termelni, s egyre több gazda hagy fel a tevékenységével, mely ismét a külföldi multiknak kedvez, s még kiszolgáltatottabbá teszi hazánk gazdaságát.
Míg a kormány az elmúlt években több ezer milliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyújtott a külföldi környezetkárosító nehéz ipart hazánkba hozó multiknak, addig a hazai agrárium teljesítménye jelentősen visszaesett, s egyre kevesebben választják ezt az egyre nehezebbé és bizonytalanabbá váló megélhetést. Miért nem lépett már a kormány az agrárágazat tragikus helyzetét látva?mMiért kell megvárni, hogy a folyamatok visszafordíthatatlanok legyenek?
A Mi Hazánk ezzel szemben hazánk erősségeire, így a magyar földre, a vízkincsünkre, és a magyar gazdákra, vállalkozókra és munkavállalókra építené az önálló nemzetgazdaságunkat a külföldi multik és vendégmunkások helyett.
Dócs Dávid, a Mi Hazánk alelnöke