Azok után, hogy Csák János megállapította: a Nemzeti Múzeum törvénysértést követett el, L. Simon László nemhogy behúzná fülét-farkát, hanem még neki áll feljebb, mert a saját minisztere megzavarta LMBTQ-népszerűsítés közben. Persze tudtuk korábbi, obszcén „versei” alapján is, hogy az aberrációhoz vonzódik, de most már a saját kormányán is gúnyolódik, ami azért szokatlan, mert Orbán Viktor nem szokta az ilyesmit eltűrni. De ássunk akkor kicsit a mélyére ennek a történetnek, mert nem minden tanulság nélküli.
L. Simon László a látogatók nagy számával dicsekszik, ahogy tette azt korábban Alföldi Róbert is a Nemzeti Színház élén, ám az államnak ezen intézmények esetében különös felelőssége van atekintetben, hogy milyen értékrendet közvetítenek. Felőlem bárki nézegethet tűsarkúba öltözött férfiakról fotókat otthon a négy fal között, de a Nemzeti Múzeumnak méltósága van. Hozzáteszem, úgy tűnik, hogy az állam nem tudja érvényesíteni az Országgyűlés által hozott törvényt, hiszen az az abszurd helyzet, hogy egy dohánybolt alkalmazottja elkérheti a személyi igazolványt bárkitől, de a Nemzeti Múzeum nem. Ha a 13 éve kétharmaddal kormányzó többségnek ezt eddig nem sikerült megoldania, akkor benyújtok egy törvénymódosítást, hogy orvosoljuk a problémát, és tudjon működni az állam. Egyébként a magyar református közösség egyik legfontosabb temploma 200 méteren belül található, így emiatt sem lehetett volna megtartani az egész kiállítást, így még egy törvénysértéssel dicsekedhet L. Simon László.
De menjünk tovább, mert ahogy mondani szokás: van ott még, ahonnan ez jött! A kiállítás szerint ugyanis a világon tavaly a harmadik legfontosabb, negatív előjellel bemutatott esemény az volt, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság ítélete nyomán évtizedek óta nem látott életpárti elmozdulás következett be az Egyesült Államokban az abortusz szabályozásában. És ezzel kapcsolatban mit emel ki a kiállítás? Hogy a döntés ellen az egész országban tiltakoztak. Igen, tiltakoztak a momentumosok elvbarátai, a botmixeres vihogók, akik szintén lehet, hogy emiatt az infó miatt hosszú sorokban állnak majd a jegypénztárnál. Ettől ez még nem lesz dicsőség, hanem szégyen marad. Óriási tévedés tehát, ha a Nemzeti Múzeum főigazgatója úgy gondolja, hogy a kiállítás erkölcsi tartalma nem szempont, csak az, hogy minél többen megnézzék. Ez a kereskedelmi TV-k színvonala. Azt is kiemelhette volna a kiállítás, hogy az USA legfelsőbb bíróságának döntését világszerte rengeteg életpárti civil szervezet üdvözölte, és ennek következtében máris kimutathatóan több ezerrel nőtt a születésszám az életpárti szabályozást bevezető államban. De ez inkább probléma (!) a Nemzeti Múzeumban található kiállítás szerint.
Hab a tortán, hogy az ominózus LMBTQ-fotósorozatot Hannah Reyes Morales készítette, akit – bár ezt a fősodratú magyar sajtó teljesen elhallgatja – 2020-ban a Klaus Schwab vezette Világgazdasági Fórum kulturális vezetőnek nevezett ki a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) fórumán. Hogy finoman fejezzem ki magam, nem éppen magunkfajta, a Nemzeti Múzeum mégis az ő LMBTQ-sorozatát népszerűsíti. Pedig nem lehet egyszerre két Istent szolgálni.
Röviden tehát mi történt? A Nemzeti Múzeumban bemutatott kiállítás LMBTQ-propagandát folytat, az abortusz szabályozásában az USA-ban bekövetkezett életpárti elmozdulást pedig károsként mutatja be. Mindezt egy tizenhárom éve kétharmaddal kormányzó, magát nemzeti, keresztény, konzervatív erőként meghatározó kurzus idején. Az intézmény élén pedig egy olyan személy áll, aki szerint mindez rendben van, sőt fittyet hány az Országgyűlés által elfogadott törvényre és az elvileg felette álló miniszter utasítására is. A Magyar Országgyűlés esküt tett képviselőjeként csak gondoltam, szólok. Jó reggelt, Magyarország!