Ma a székely zászlót kell levenni, holnap majd a magyar feliratokat, utána jöhetnek a helységnévtáblák, a végén pedig a magyar nyelv kitörlése Romániából – mondta a tíz polgármestert és két parlamenti képviselőt adó Erdélyi Magyar Szövetség társelnöke az Egy helyett százat! elnevezésű zászlós misszió kapcsán. Mezei János portálunknak adott interjújából kiderül, sem az RMDSZ, sem a magyar kormány nem támogatta mindeddig a székely kezdeményezést, ellenben nagy segítségnek nevezte, hogy a Mi Hazánk Mozgalom száz székely zászlót adományozott nekik. Mezei a Jobbik árulása mellett beszélt az erdélyi autonómia esélyéről is, melynek érdekében a románoknak el kellene fogadniuk, hogy mégis van másfél millió magyar Erdélyben, akik úgy lettek románok, hogy a szülőföldjükről nem költöztek el.
– Egy helyett százat! elnevezéssel indított missziót az Erdélyi Magyar Szövetség miután a román bíróság kötelezte Gyergyóremete önkormányzatát, hogy távolítsa el a székely zászlót az önkormányzat előtti térről. Mi a kezdeményezés célja?
– Bizonyos Dan Tanasă román feljelentő, jelenleg országgyűlési képviselő folyamatosan végigjárja a székelyföldi településeket, és ahol azt látja, hogy a román zászló mellé kitűzték a székely zászlót is az önkormányzatok homlokzatára, ott pert indít, és a döntések értelmében el kell távolítani a székely zászlót. Eddig 14 önkormányzatról kellett levenni a lobogót. A 14. Gyergyóremete volt. Ott láttam, hogy véget kell vetni a folyamatnak, mert ha nem hívjuk fel időben a figyelmet erre, akkor folyamatosan negatív döntések születhetnek.
Ma a székely zászlót kell levenni, holnap majd a magyar feliratokat, utána jöhetnek a helységnévtáblák, a végén pedig a magyar nyelv kitörlése Romániából.
Nem akarok ilyen negatív képet festeni, de ez a tendencia. Békés megoldást keresve kell ellenállni, és véget vetni ennek a folyamatnak. Hiszem, hogy a kezdeményezés, miszerint ha egyet levesznek, százat teszünk vissza, felhívja a figyelmet a kellő fórumokon a román félnél, és belátják, hiába vetetik le a zászlóinkat, és jobb leállítani ezt a folyamatot. És ehelyett a zászlótörvényt módosítsák úgy, hogy a székely zászlót kitűzhessük teljes jogi körülmények között.
– Hogy áll a missziójuk?
– Gyergyóremetén már háromszáz zászlót osztottunk ki, ezeket zászlórúddal, és ha szükséges zászlótartóval együtt adjuk át az igénylőknek. Egyetlen feltételként a zászlót átvevő magánszemélynek vállalnia kell, hogy ki fogja tűzni az ingatlanjára, és legalább két évig ott is marad. A kezdeményezés szerencsére annyira sikeres, hogy úgy döntöttünk, minden érintett település kap száz lobogót, érkeztek is ilyen irányú megkeresések. Sőt, Bécsből is megkeresett minket egy székely ember, ahogy Budapestről is hívtak már.
– Mi a céljuk mindezzel?
– Ez az egyetlen békés útja, hogy véget vethessünk annak a rosszindulatú támadásnak, melyet ez a román személy indított ellenünk, ugyanakkor a magyar emberekben is fel kell ébreszteni azt a szunnyadó önérzetet, amely a magyar identitásukat érinti.
Meg kell őrizni amit őseinktől kaptunk, örököltünk, és stafétaként tovább kell adjuk a felnövekvő generációnak.
Ez kötelességünk, ha tetszik, ha nem. Tovább fogom vinni a kezdeményezést, a felajánlásokból újabb zászlókat tudunk venni, kielégítve az eddig befutott több száz igényt. A székelységet ért támadással szemben kell kiállnunk, és erőt ad, ha ehhez minél többen csatlakoznak. Aki ezt a szimbólumot kihelyezi a házára, minket erősít az itthoni küzdelemben.
– Milyen indokkal döntött a bíróság a zászlók levétele mellett?
– A zászlótörvényre hivatkozva azt mondják, hogy más ország zászlaját csak akkor lehet kitűzni, ha hivatalos delegáció érkezik az adott országból. De ugye ez nem másik ország zászlaja, hanem székely zászló, ezért igazából nincs jogi alapja a döntésnek, a törvény nem szól ellenünk. Csak a bírók kénytelenek kitalálni valamit és ráhúzni erre, ezért kértük a törvény módosítását, hogy ha a román és az uniós zászló mellé kitűzhessünk más zászlót is.
– Magyar kormány részéről kaptak bármilyen támogatást?
– Egyelőre nem.
– És az önökkel szövetséges RMDSZ részéről?
– Sem az RMDSZ, sem a párt polgármesteri nem álltak a kezdeményezés mellé.
– Az RMDSZ-el sosem álltak túl közel egymáshoz. Amikor a Magyar Polgári Párt 2004-ben még csak szövetségként megalakult, az RMDSZ már konkurenciát látott ebben a szövetségben. Miért?
– A kilencvenes évek vége felé az RMDSZ kezdett letérni arról az útról, ami a magyarság képviseletét érinti, így a jobboldal nem találta meg a számításait a szövetségben. A Magyar Polgári Szövetség létrejöttének célja az volt, hogy felkarolja és képviselje a nemzeti oldal törekvéseit, és ide tömörülhettek mindazok, akik támogatták, szorgalmazták ezeket a törekvéseket. 2008-ban alakult át a szövetség párttá, hogy a román választásokon el tudjon indulni.
– Megalakulásukkor a Fidesz támogatását élvezték. Ma már az RMDSZ élvezi a támogatást. Mi áll az önök kegyvesztése mögött?
– Nem mondhatjuk, hogy kegyvesztettek lettünk, hiszen megvannak a kapcsolataink. Azokon a területeken, melyek az erdélyi magyarság megmaradását érintik, mi jelen vagyunk, együttműködünk. Egyébként korábban sem volt anyagi támogatás, amit kaptunk volna. 2003 óta úgy működünk, hogy a saját erőforrásainkat próbáljuk mozgatni, hogy a pártot, a szervezetünket fenn tudjuk tartani. Morális szinten pedig a támogatás ma is meg van. Tény, hogy az RMDSZ gazdasági szinten is partnere a magyar kormánynak, az RMDSZ segíti kivitelezését annak, hogy a gazdasági beruházásokat megvalósíthassák Erdélyben. De ha azt nézzük, hogy az országos választáson együtt indultunk az RMDSZ-el, és összefogásban értük el ezt az eredményt, akkor azt mondhatom, hogy ott vagyunk a magyarságért együttes küzdelemben.
– Éppen hogy átlépték az ötszázalékos küszöböt, és alakíthattak frakciót 21 fővel. Ha az Erdélyi Magyar Szövetséggel nem kötnek partnerséget, az RMDSZ talán nem jut be a parlamentbe. Kaptak ezért cserébe bármit? Mekkora a szavuk ebben a frakcióban?
– Az RMDSZ-el való megállapodásunk részeként született egy dokumentum is, melyben 5 pontban fogalmaztuk meg kéréseinket. Ebben szerepel a szimbólumhasználat, az autonómiatörekvés, az oktatási reform, a külkapcsolatok építése a nemzeti megmaradás érdekében való együttműködés, és az önkormányzatok segítése. Van ugyanakkor egy másik megállapodásunk is, eszerint helyhatósági szinten verseny, országos szinten együttműködés. Utóbbi azért fontos, hogy a magyarságunk ne szenvedjen hiányt, és ha már a parlamentbe bekerülünk, tartsuk is meg a pozíciónkat. Ha ugyanis kikerülünk a parlamentből, sokkal nehezebb majd még egyszer az öt százalékos küszöböt elérnünk.
– Ezzel a 21 fős frakcióval mennyire tudják segíteni az erdélyi magyarság mindennapjait, jövőjét, az autonómiát?
– A megállapodásunk értelmében az ezekhez szükséges törvénytervezeteket elkészítjük és dolgozunk azon, hogy ez be is kerüljön a körforgásba. És megpróbáljuk használni azt a lobbierőt, amit a RMDSZ is megvalósíthat a román kormányban.
A kormánypozíció erősíti a tárgyalási feltételeket és azokat a törekvéseket, melyeket mi magyar kisebbségi pártként valósítunk meg.
A megállapodás értelmében ezeket be fogjuk terjeszteni, és igyekszünk eredményeket elérni. Ezt felvállalta az RMDSZ is.
– Román oldalról mekkora a hajlandóság minderre?
– A románok a korábbi egyeztetések alapján elég sok mindent elutasítottak, több törvénytervezetünket visszadobták. Nem hajlandóak megérteni, hogy autonómiatörekvésünk nem ellenük szól, hiszen ez az egész országnak jó lenne. A román politikusok nem értik, hogy mi magyarként élünk Erdélyben. Akkor döbbentünk erre rá, amikor az autonómia statútum kérdéskörét tárgyalta három bizottság, és elutasították ezeket a feltevéseket. De volt az oktatásügynél egy olyan pontja mindennek, miszerint négy tantárgyból kell érettségiznie egy magyar diáknak, és háromból a román diáknak. Ez diszkriminatív, ezért kértük, hogy magyarból a magyar, románból a román diák vizsgázzon. Azt mondták, hogy ez nem igaz, majd belátták, hogy de, valóban így van. Ez arra adott okot, hogy elgondolkodjunk,
nem is ismerik a románok a magyarok helyzetét.
Ezekkel a beterjesztéseinkkel pont azt szeretnénk elérni, hogy megtudják, mi magyarok vagyunk, és az autonómia az egész ország fejlődése szempontjából előnyös.
– Egy hosszú folyamat legelején vagyunk. Mikor beszélhetünk érdemben arról, hogy az erdélyi magyarság megkapja azt, amiért hosszú ideje küzd?
– Akkor valósulhat ez meg, ha mindenki megérti ennek a lényegét. Úgy a magyar politikusok, mint a románok. A politikusokon keresztül megérti mindkét nemzet. Ha látják majd, hogy milyen hozadéka lesz ennek az országra nézve, az együttélésünkre nézve, akkor valósul majd meg az autonómia.
– Az elmúlt időszakban több választás is volt Romániában. Miként értékeli ezeket?
– A minket érintő legfontosabb választás a helyhatósági választás volt, amin sikerült megőriznünk szavazóbázisunkat, közel 50 ezer szavazót tudunk mozgatni, a vírushelyzet ellenére. 10 polgármesterünk van, pedig soha ilyen ellenszélben nem mérettettük meg magunkat.
– Ez az ellenszél román oldalról jött, vagy az RMDSZ felől is?
– Mind a kettő. A másik három – országgyűlési, EU-parlamenti, államfő – választásnál az RMDSZ-t támogattuk, vagy szövetséget kötöttünk ugye. Kényszerszövetség volt ugyan, de mi kisebbek vagyunk, és a magyar ügy érdekében ezt meg kellett tennünk. Inkább azt mondtuk, hogy kössünk megállapodást az RMDSZ-el, melyben a magyar ideológia is érvényesülni tud.
– Meglehetősen lehangoló, hogy egy elcsatolt országrészben van két magyarokat képviselő párt is, akik egymás ellen dolgoznak, és nem együtt a magyarságért.
– Az is lehangoló, hogy
az RMDSZ 30 éve ott van a politikai porondon, és ezen évtizedek alatt nem tudta elérni azokat az igényeket, kéréseket, amelyeket a közösség támaszt számára.
Sem az oktatásban, sem a gazdasági életben, sem a fejlesztések terén, melyek az önkormányzatok által kéne megvalósuljanak Székelyföldön. Most is az egyik lemaradott megyék között tartjuk számon Hargita és Kovászna megyét. Ezért is elkeserítő, hogy nem használják ezt a kártyát amikor kormánybuktatásról vagy alakításról van szó.
– Miért?
– Sosem tudjuk. Talán a bukaresti jelenlét sokkal többet követel tőlük, és nem tudják ezeket felvállalni. Azért nem tudunk teljes mértékben odaállni, és beépülni az RMDSZ-be, mert látjuk, hogy ezek a törekvések elmaradnak.
– Pedig Kelemen Hunor mind a kultúra, mind a művelődés terén többször is pozícióban volt. Magyarországon ezekre a területekre mindig balliberális oldal igyekszik lecsapni, mert a kultúra hatalom, amely által egy nemzetet lehet öntudatra, vagy éppen a semmire nevelni. Kelemen Hunornak komoly lehetősége volt arra, hogy az oktatás, a kultúra területén határozottabban lépjen fel.
– Többször voltak kormányon az elmúlt 30 évben, így többször is sokat tehettek volna ezen a téren. Pontosan az, amire számítottunk és vártunk, nem valósult meg. Ezért úgy érezzük, hogy
külön politikai entitásként hatékonyabbak tudunk lenni, és szükséghelyzetben kényszeríteni tudjuk őket bizonyos lépésekre.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy van valamekkora nyitás Kelemen Hunor elnökségével. Az ellentét közöttünk már nem akkora, mint Markó Béla idejében. Látszik egy kéznyújtás, amit mi úgy akarunk elfogadni, hogy beleépítsük az erdélyi magyar igényeket. Fontos, hogy életben tartsuk a magyar identitást, hogy magyarul tudjanak tanulni, boldogulni, de fontos, hogy elfogadják Romániában a létünket, mert gazdasági szempontból ha a fiataljainkat otthon akarjuk tartani, akkor ott kell boldoguljanak.
–A kettős állampolgársággal igyekezett ezt erősíteni a magyar kormány. Ez otthon tartja az erdélyi magyarságot, vagy inkább útra kelnek?
– Aki el akart menni, el is ment. A kettős állampolgársággal nem indult invázió. Ez morális kérdés volt, és egy elégtétel számunkra 2004. decembere után, hogy mégis idetartozunk, mégsem töröltek le a térképről. Lelki elégtétel volt, erőt adott.
– Ezt a lelki erőt mennyire tudja romba dönteni az, hogy június 4-e, Trianon évfordulója ünnepnap Romániában, vagy, hogy az úzvölgyi temetőt feldúlták?
– A románok folyamatosan megtalálják, hol tudnak minket bosszantani, és az együttélést rombolni. Ezek mind az ember önérzetét sértő fricskák. Nemhogy a falak lebontásán munkálkodnának, még a meglévőt építik magasabbra.
Nekünk politikai szereplőknek kötelességünk és feladatunk, hogy nemzetünkben, népünkben tartsuk a nemzeti identitás, a hovatartozás erejét.
És meg kell találnunk a közös hangot a román féllel, át kell ütnünk az ingerküszöböt, hogy elfogadják, mégis van másfél millió magyar Erdélyben, akik úgy lettek románok, hogy a szülőföldjükről nem költöztek el. Ezt meg kell érteniük.
– Miként látja a két vármegyés, Beke István és Szőcs Zoltán ügyét?
– A Beke-Szőcs ügyben ártatlan emberek meghurcolása és a nemzeti érzelmű emberek megfélemlítése a cél. Ez már korábban elindult amikor engem, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy polgármestereit távolították el a polgármesteri teendőktől, alaptalan vádakkal, mely a későbbiekben ki is derült. A Bekéék esetében ezt csak fokozták és a hatalom erejének fitogtatása történik minden ellenünk megfogalmazott támadással. Nem akarják elismerni magyarságunkat és igényeinket. Beolvasztásra törekszenek, a magyarságunk felszámolására.
– Jövő tavasszal Magyarországon országgyűlési választás lesz. Vona Gábor 4 éve még a Jobbik elnökeként elment Marosvásárhelyre, Székelyudvarhelyre, ahol nem fogadták kitörő örömmel. Mit szólnak ahhoz, hogy a Jobbik már Gyurcsány Ferenccel és a balliberális ellenzékkel készül a választásra?
– Csalódás volt számunkra a Jobbik lépése. Bíztunk bennük, láttuk, hogy van egy feltörekvő közösség, de mindez elbizonytalanított mindenkit. Hiszen innentől kezdve nagyon nagy garanciát kell vállalnia annak a nemzeti oldalnak, amely a magyarságot teljes szívvel képviseli. Ezt hirdette a Jobbik is, és
csalódás volt, mikor kiderült, ez csak zászlóra tűzött téma volt, a lelke mélyén viszont nem ezt érezte a vezetőség pár tagja.
Jelen pillanatban a Fidesz jobboldali kormányként gondoskodik ez elszakított részekről. A szavazók nagy része még mindig bizalmat szavaz a Fidesznek, látva a jótékony hatást. A kiállás, a korrektség azonban fontos. Fontos, hogy ne csak szavakban, hanem materiálisan is megvalósuljanak azok az identitást megőrző támogatások, melyek szükségesek számunkra. Ha lesznek cselekedetek, újra bizalmat nyerhetnek a feltörekvő gondolatok, és ideák.
– A Jobbik bizalomvesztését a Mi Hazánk Mozgalom mennyire tudja visszaadni az erdélyieknek?
– Azok a cselekedetek, kiállások, melyeket a Mi Hazánk megfogalmaz, és felénk közvetít, biztatóak. Viszont nem elég a politikusokat meggyőzni, fontos, hogy a nagyközönség felé tovább tudjon terjedni. Az, hogy
a Mi Hazánk felkarolta és támogatja a székely zászló misszióját, nekünk nagy segítség.
A Mi Hazánk Mozgalomtól száz székely zászlót kaptunk, amelyet kioszthatunk a székelyek közt. Ezek a gesztusok biztatóak amire nagy szüksége van az itt élő embereknek.
Mezei János: A székely zászló erősít minket az itthoni küzdelemben
