A magyar egészségügy eddig is több sebből vérzett, míg végül tavaly a kormány valóban történelmi, eddig soha nem látott mértékű béremelést adott a magyar orvosoknak, csak éppen megint a többi egészségügyi szakdolgozóról felejtkezett el, hatalmas bérfeszültséget generálva ezzel.
Ezt tetézte még azzal az új egészségügyi szolgálati jogviszonnyal, amelyet a közalkalmazotti jogviszony helyett vezetett be az egészségügyben dolgozók részére, akiknek mintegy 5%-a nem írta alá az új szerződést. Az egyébként is létszámhiánnyal küszködő magyar egészségügyben ez a „reform” 5500 fővel kevesebb munkavállalót eredményezett, ami helyenként komoly problémák elé állította a szolgáltatás ellátását. Pont most, amikor az egészségügy nem mindennapi terhelésnek van kitéve, amikor a munkahelyeket megvédeni, nem pedig megszüntetni kellene. Ilyen vészterhes időkben ezzel jutalmazta a kormány a kimerült és amúgy is elcsigázott egészségügyisek helytállását.
Valójában nem tudni mi lehetett a cél, de hogy nem a magyar egészségügy megszilárdítása, az biztos.
Az orvosok és a szakdolgozók közé vert éken kívül számtalan sérelem érte a szakmában dolgozókat, hiszen munkavállalók állítása szerint a szerződésük aláírására is csak minimális időt kaptak.
A biztonságot nyújtó közalkalmazotti jogviszonyukat megvonva változik az ügyeleti pénzek kifizetése, a pótlék számítás és drasztikusan csökken a végkielégítések mértéke.
A példa kedvéért: a több, mint harminc évet pályán töltött munkavállalók esetében a munkaviszony megszüntetésével nyolc havi fizetést kaptak kézhez, míg az új rendszerben húsz év alatt egy havit, húsz év fölött két havit, harminc év felett pedig három havi bér kifizetésére jogosultak a váltani szándékozók. Ez igaz azokra is, akik bár az előző jogviszonyban dolgozták le a harminc évet, de az új szerződés ignorálását követően mondtak le eddigi munkahelyükről.
Ha a fentebb leírt változások nem lennének elég sokkolóak, akkor a mellékállások engedélyhez való kötése, vagy az egy plusz egy év elvezényelhetőség biztosan az lesz, hiszen a jelenlegi egészségügyi szakdolgozói bérből nem, hogy nagy lábon, de szinte sehogy nem lehet megélni, s ezt már csak tetézi az otthontól, a megszokott munkahelytől való elvezénylés lehetősége is.
Így azok, akik szakmájukra hivatásként tekintenek, akiknek valóban fontos más emberek élete is, kiszolgáltatva, méltatlan bánásmódban részesülve folytathatják lelkesen most már nem csak áldozatos, de áldozatokat követelő munkájukat. A legfőbb áldozat reméljük, hogy nem a magyar egészségügy és a magyar emberek lesznek!
A Mi Hazánk Mozgalom álláspontja, hogy az állam fő pilléreitől nem megvonni kell a jogokat, hanem kiszélesíteni azokat, s az állami alkalmazottak megbecsülését nem csorbítani kell, hanem végre vissza kell adni! Az állami szférában dolgozók méltatlan helyzetét jól példázza az összes ágazatban tapasztalható körülmény, a munkaerőhiány, a folyamatos leszerelések és a hivatások felé tanúsított érdektelenség. Demotivált, alulfizetett és megbecsülést nem kapó tűzoltóval, rendőrrel, börtönőrrel, egészségügyi dolgozóval, tanárral és hivatalnokkal, közalkalmazottal és köztisztviselővel pedig nem lehet erős és stabil államot üzemeltetni.
Éppen ezért a Mi Hazánk Mozgalom célja, hogy visszaállítsa a csorbult jogokat, a hivatások megbecsülését és elérje, hogy a fentebb felsorolt ágazatokban dolgozók bére az orvosok bérével azonos nagyságrendben növekedjen! “Éhenpályamodell” helyett életpályamodell felállítása szükséges, addig, amíg nem késő.”
Dócs Dávid, a Mi Hazánk alelnöke
Magyarjelen.hu – Mihazank.hu
