Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk Sulyok Tamás személyéről. Ennek nincs semmi jelentősége, annál is inkább, mert az április 12-i választások óta semmilyen módon nem akadályozta Magyar Péter és a Tisza Párt egyre tébolyultabb hatalomgyakorlását, mindent aláírt. Még a saját puccsszerű elmozdítását, és a népképviselet korlátozását jelentő Alaptörvény-módosítást is.
A kérdés az, hogy maradt-e még bármilyen remény arra, hogy Magyar Pétert valaki vagy valami meg tudja állítani a totalitárius rendszer kiépítésének útján. Az Alkotmánybíróság nem lesz rá képes, Brüsszel nem akarja, a bíróságok sem tiltakoznak (ott inkább olyan ügyekre fókuszálnak, mint amiről a néhány nappal ezelőtti ítélet is szólt, amelyben százmilliós kártérítésre köteleztek médiumokat, mert – többek között – idézőjelbe merték tenni a „férj” szót két férfi házassága kapcsán). Holmi jogállamisággal, népképviselettel, demokráciával ők nem foglalkoznak.
Ennek ellenére, vagy éppen ezért, természetesen a jogi és a politikai küzdelmet folytatni kell. Legalább nekünk, akik még itt vagyunk, akik nem hagytuk cserben a honfitársainkat. Még hangosabban kell követelnünk a közvetlen elnökválasztást, mint eddig.
A jelenlegi állás szerint ugyanis a Tisza Párt ültet majd valakit a köztársasági elnöki székbe, aki még akkor is a bábjuk lesz, ha sohasem volt párttag. Az abszolút filmszínház keretében.
A nép által közvetlenül választott elnök lehetne az egyetlen elfogadható megoldás a jelenlegi helyzetben, de most nem erre készül Magyar Péter.
Mi viszont nem maradunk tétlenek, amikor a szemünk előtt számolják fel a jogállamiság, a demokrácia maradékát is.
