Dér Dániel, a Mi Hazánk Ifjai tagja, egy alapos tanulmányban foglalta össze mi is a nemzeti radikalizmus. Az írás olvasható minden érdeklődő számára, hiszen segít megérteni azokat a valódi értékeket, melyeket mozgalmunk vall.
A teljes írás ide kattintva olvasható
Részlet a tanulmányból:
A nemzeti gondolat
A nemzeti radikalizmus a nemzetben mint legfőbb szervező elvben hisz. A jelenlegi világban a nemzet az, amely össze tudja tartani emberek csoportját, akik közös nyelvvel, kultúrával, vallással, történelemmel, hagyományokkal és etnikai tudattal rendelkeznek.
A nemzet és az állam kéz a kézben járnak, ám a nemzet több, mint az állama, vagyis az állam létezik a nemzetért, és nem fordítva. A nagyobb történelmi küldetés teljesítésére a nemzet az államot használja fel eszközül. A politikai elit nem az államért, nem önmagáért, hanem a nemzetért kell, hogy dolgozzon. Amennyiben nem így tesz, úgy alkalmatlannak nevezhetjük azt a nemzet képviseletére. Jelenleg ez a helyzet áll fenn, ezért – amíg ez meg nem változik – a nemzeti radikalizmus elitellenesnek nevezhető.
Magyarország helyzete sajátos abból a szempontból, hogy nemzetének számottevő része saját határain kívül helyezkedik el. Trianonról nem kívánok bővebben írni, hiszen az mindenki számára alapvető ismeret kell, hogy legyen, inkább arról beszélek, hogy mi is a revíziós gondolkodás lényege.
A fennálló állapot nem azért elfogadhatatlan, mert számszerűsítve ennyi magyar él a határokon túl. Egy szkeptikus beszúrhatná, ha ennyire igényt tartunk ezen honfitársainkra, költöztessük őket a jelenlegi magyar állam területére, ám itt nem erről van szó. Nem az állam a szervező elv, hanem – ahogy írtam – a nemzet, amely több mint az aktuális államhatárok. A nemzetegyesítés nem csak a számbeli erő növeléséről szól, hanem arról, hogy a magyarság mint ezer éve különleges államalkotó képességekkel rendelkező nép betölthesse történelmi küldetését. Ez pedig nem más, mint a Kárpát-medence egészének egyesítése egy államba, amely így nemcsak önmagát, de geopolitikai térségét is képes megvédeni politikailag, gazdaságilag, kulturálisan, és ha kell, katonailag. A revízió nem a végcél, hanem a nemzeti kiteljesedés elengedhetetlen lépcsőfoka.
Minthogy azonban a Kárpát-medencét más népek is lakják, beszélnünk kell arról is, hogy ezen nemzetek is részei lennének egy ilyen államnak, ahol azonban nem érné őket semmilyen megkülönböztetés, hiszen nemzeti küldetésük teljesen más szinten mozog, mint a magyar. Így amennyiben magukénak tudják a magyarság küldetését, úgy szerves részeivé válnak egy közös államnak, a különbségek ellenére is. Ez a történelem folyamán már működött a Magyar Királyságban, melyet aztán a francia forradalom révén elszabaduló ideológiák és a magyarság ellenségei szétrobbantottak, ám a lehetőség mindig adott lesz a közös hang újbóli megtalálására. Ahogy a múltban, úgy a jövőben is a Szent Korona felé tett hűség és kötelességtudat lehet az egyesítő elv.
Önmagában véve a nemzeti gondolat nem hordozza magában a más nemzetekkel szembeni ellenségeskedést. Minden nemzetnek képesnek kell lennie békében léteznie egymás mellett, ahol a rivalizálást nem a gyűlölet, hanem az egészséges verseny határozza meg, melyben mindkét versengő fél a verseny lévén juthat előrébb.
A nemzetet annak tagjai alkotják, ám nem mint egyének, hanem mint közösségek tagjai. Így egy piramisszerű hierarchiát kapunk, ahol az egyéntől elindulva a kisközösségek sokaságán át a nagyobb szervezeti egységekig jutunk, melynek csúcsán a nemzet és az azt vezető egyén áll. A hatalom csúcsa nem személytelen, a nemzet aktuális vezetője saját személyével felel mindenért, amit az állam végrehajt a nemzet érdekében (ez egyben túlmutat a négy évenkénti választásokon és a jövő-menő politikusokon, az effajta hatalom túlmutat a jelenlegi életképtelen köztársasági formán).
A nemzetben való gondolkodás megköveteli az egyéntől, hogy látóhatárát önmagán kívül, önmaga fölé helyezze. A nemzet szolgálata nem mindig esik egybe önmagunk értékeivel, így áldozatvállalásra van szükség a közösség érdekében. Az effajta cselekvés önmagunk fölé emel, kiléptetve bennünket az önzés világából. Altruizmus egy nagyobb cél érdekében. Nemzeti gondolkodásúnak azt az embert nevezhetjük, aki képes túllépni önmagán a nemzet és honfitársai ügyének érdekében.