Orbán Viktor az ukrán elnökkel folytatott tárgyalása után jelentette be, hogy magyar költségvetési forrásból Budapesten ukrán iskola nyílik. Ezzel párhuzamosan az ukrán politika évtizedek óta tiporja sárba az őshonos magyar kisebbségek jogait, köztük az anyanyelvi oktatás jogát is a kárpátaljai iskolákban. 2019-ben elfogadták „az ukrán, mint államnyelv működésének biztosításáról” szóló törvényt. A jogszabály kifejezetten diszkriminatív és minden polgári jogelvnek ellentmondva a kisebbségek korábban szerzett nyelvi jogait degradálja, és az egyházi szertartásokon kívül mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát.
A Mi Hazánk Mozgalom számára nem pártpolitikai, hanem erkölcsi kérdés, hogy kiálljunk a határon túli magyarság jogaiért. Ezért írásbeli kérdéssel fordultam Szijjártó Péter külügyminiszterhez, hogy adjon egyértelmű választ arra, milyen garanciákat kapott a miniszterelnök az ukrán elnökkel folytatott tárgyalásán a kárpátaljai őshonos magyar kisebbség védelme érdekében. A válaszban semmi megnyugtató nem volt, hiszen a választ adó államtitkár arra hivatkozott, miszerint Magyarország kormánya elvárja, hogy „maradéktalanul vissza kell állítani minden elvett jogot”. Ezzel szöges ellentétben áll a gyakorlat, hiszen ezeknek a jogoknak a visszaállítását nem elég elvárni, azokért harcolni kell, de ezt a határozott kiállást sajnos nem látjuk a kormánytól, sem akkor, amikor az Ukrajnával kapcsolatos kérdésekben kell szavazni, vagy állást foglalni, sem pedig akkor, amikor a jogtiprásra gesztussal válaszolnak.
A Mi Hazánk Mozgalom határozott álláspontja, hogy kötelességünk kiállni az elnyomott, jogfosztott nemzettestvéreink mellett, s ezt a kiállást csak úgy lehet eredményesen képviselni, ha nem csak adunk, de kérünk is!
Dócs Dávid, a Mi Hazánk alelnöke, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagja